Tíz jó tanács aggályos lelkiismeretűeknek

174
aggodas

Az aggályos lelkű keresztény túlzott bűntudatot érez, ezért gyakran szorong. Szenvedéssel teli állapotában sokat segít néhány alapvető szabály betartása.

Az aggályosság egyfajta kényszeresség, amely a valláshoz, illetve a bűnhöz kapcsolódik. Az aggályos ember bűnnek tart olyasmit is, ami nem az. Például bűntudatot érez, ha meglát egy erotikus reklámot, még ha azonnal elfordul is. Túlzott bűntudata miatt gyakran szorong.

Állandó bizonytalanság jellemzi, hogy egy-egy cselekedete helyes-e vagy bűnös, ezért hosszasan elemezgeti gondolatait és tetteit. A legkisebb tökéletlenséget is tragikus ballépéssé nagyítja (pl. fél, hogy ajakrúzzsal megtörte a szentségi böjtöt, s ezzel súlyos bűnt követett el). Sokszor a hétköznapi élet legapróbb mozzanatait is valláserkölcsi szempontból, a botlástól való félelemmel szemléli.

Szenvedéssel teli állapot ez, amelyben sokat segít néhány alapvető szabály betartása:

Ha aggályokkal küszködsz,
1. Ne gyónj meg olyan bűnt, amit korábban már meggyóntál!

Próbáld leküzdeni az örök bizonytalanságot, hogy vajon teljesen jól gyóntad-e meg! A bizonytalanságból fakadó szorongás megfoszt Krisztus békéjétől. Ha sikerül elutasítanod a bizonytalankodó gondolatokat, nem kap tápot az aggályosság, alábbhagy a szorongás, és megtapasztalod a békét. Nem könnyű, nem megy egyik pillanatról a másikra, de megéri!

Ha aggályos a lelkiismereted, nem tanácsos naponta vagy hetente gyónnod. Legfeljebb havi gyakoriságú gyónás javasolt.

2. Csakis egyértelmű és biztos bűnöket gyónj meg!

Fontos, hogy megértsd és elfogadd: az a bűn, amiben nem vagy biztos, nem számít. Ami nem történt meg egyértelműen és biztosan, azt nem kell meggyónnod. Akkor is próbálj ellenállni a gyónási késztetésnek, ha félsz, hogy csak bebeszéled magadnak a bizonytalanságot. Csakis olyan bűnt gyónj meg, amiben teljesen biztos vagy!

Maga a gyónásod is legyen egyértelmű. Bűnödet világosan, mentegetőzés és túl sok részlet elbeszélése nélkül valld meg. A gyóntató felelőssége, hogy visszakérdezzen, ha valami nem világos számára.

3. Gyónás után semmilyen okból ne ismételd el újra a gyónásod szavait vagy a bánatimát!

A gyónás nem attól érvényes, hogy „tökéletes” a bűnbánat vagy a bűnmegvallás. Elegendő az őszinte szándék. A Katolikus Egyház tanítása szerint a bűnt nem a gyónó bűnbánata vagy imája, hanem a feloldozás törli el. (A Katolikus Egyház Katekizmusa 1459)

Felszabadító tudnod, hogy a feloldozás attól függetlenül érvényes, hogy „tökéletesen” vagy tökéletlenül bántad/gyóntad-e meg a bűnt. A Katekizmus szerint a bűnnel szemben a legtökéletesebb emberi bűnbánati aktus is elégtelen volna. A bűnnek egyetlen tökéletes ellenszere és elégtétele van: maga A az Úr Jézus Krisztus, aki egyedül egyszer s mindenkorra kiengesztelte bűneinket. (KEK 1460)

4. A szentáldozás előtti böjtöt csak akkor szeged meg, ha ételt vagy italt veszel a szádba, és étkezési céllal lenyeled.

A gyógyszer nem étel, ízesített drazsé formájában sem. A rúzs, az ajakír, a hópehely sem étel. Nem szeged meg a böjtöt, ha véletlenül lenyelsz valamit, ami nem étel. Kizárólag azzal szeged meg, ha szentáldozás előtt egy órán belül szándékosan úgy eszel vagy iszol valamit, mint étkezéskor.

Érdemes tudni, hogy a szentségi böjt nem bűn terhe mellett betartandó erkölcsi kötelesség, hanem egyfajta áhítatgyakorlat, amellyel kifejezzük az Eucharisztia iránti tiszteletünket. Kivételek is léteznek (pl. betegek esetében, ld. Egyházi Törvénykönyv 919. §). Az aggályos lelkiismeretűeknek sem kell tehát szorongással gondolniuk erre az áhítatgyakorlatra.

5. Ne bánkódj a szexualitással vagy a vallással kapcsolatos gondolataid, vágyaid vagy fantáziaképeid miatt, hacsak nem szándékosan, Isten parancsának tudatosan ellenszegülve idézed elő azokat!

A gondolatok, a vágyak, a képzelőerő az emberi alkotóképesség megnyilvánulásai. Isten ajándéka, melyet azért kaptunk, hogy mások javára használjuk. Isten úgy alkotott meg, hogy gondolataink és képzeteink az érzékelésből fakadjanak. Az érzékelés lehet szándékos (például mélyeket szippantunk a tavaszi virágillatból) vagy akaratlan (például megpillantunk az utcán valakit, aki nagyon vonzó). Mindkét fajta érzékelés automatikusan gondolatokat, emlékeket, képzeteket ébreszt bennünk. Ezek azonban egyik esetben sem akaratlagosak, ezért bármilyenek is, nem szennyezhetnek be, és nem bánthatjuk meg velük a végtelenül tiszta Istent.

Az aggályos ember nem az érzékszervi megtapasztalástól, még csak nem is a bűntől fél legjobban, hanem attól, hogy vannak dolgok, amiket nem tud kontrollálni. Úgy véli, mások tökéletesen uralják érzékeiket, képzeletüket, reakcióikat. Ez azonban tévedés. A teremtett lét mindennapos tapasztalata, hogy nem tudunk mindent tökéletesen irányításunk alatt tartani.

(folytatjuk)