Szeráfi rózsafüzér

Rózsafüzér-sorozatunkat a szeráfi rózsafüzér bemutatásával folytatjuk. Különösen ádventi és húsvéti időben ajánlott imádkozni.

A Szent Ferenc-rendi hagyomány őrzi ezt a kedves történetet: Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János idejében élt egy ifjú, aki a Mennyország Királynéja iránt különös áhítattal viseltetett. Ennek bizonyságául gyakran virágkoszorút kötött, hogy ezzel a Boldogságos Szűzanya képét felékesítse. Ez az ifjú belépett Szent Ferenc atyánk rendjébe, ahol szép szokását nem gyakorolhatta mindennap szerzetesi elfoglaltsága miatt. Ez nagy fájdalmat okozott neki, ezért elhatározta, hogy kilép a rendből. Bánatosan borult le a Szűzanya előtt, mielőtt tervét megvalósította volna. A Szűz megjelent az ifjúnak, és a következő rózsafüzér elmondására tanította, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a koszorú sokkal kedvesebb neki, mint a hervadó virágok füzére, amellyel eddig tisztelte.

1. Akit te, Szeplőtelen Szűz, a Szentlélektől örömmel fogantál
A Szűzanyától megtanulom, hogy állandóan belső összeszedettségben éljek, minden pillanatban nyitottan a Szentlélek működésére, aki bennem is Krisztust akarja kialakítani. Így szívem pusztasága, sivársága tavaszi virágpompába fog öltözni. Nem a paradicsomkert tér oda vissza, hanem az eljövendő új ég és új föld körvonalai kezdenek kirajzolódni bennem. Azt is megtanulom az Úr szolgálójától, a názáreti Máriától, hogy feltétel nélkül igent kell mondani Istennek. Mária nem kérdezte, hogyan lesz tovább, „mi lesz, ha…”. Fogadalmaimban ezt mondom ki visszavonhatatlanul: „Legyen nekem a te igéd szerint.”

2. Akit te, Szeplőtelen Szűz, Erzsébetet látogatván örömmel hordoztál
Szűz Mária a Szentlélektől tanul meg szeretni feltétel nélkül, ingyenesen, minden számítás nélkül. Az emberekhez való viszonyomat a hármas fogadalom közös gyökere, a lelki szegénység határozza meg, vagyis a teljes és ingyenes szeretet. Nem azt keresem, hogy én szeretve legyek, hanem hogy szerethessek. A szeretetnek pedig a legszebb neve a szolgálat. Erről a titokról elmélkedve kérem Mária közbenjárását, hogy az én szeretetem is ilyen áttetsző, tiszta legyen, hogy ez által megízlelhessem a Szentlélektől vezetve a Szentháromságos Isten belső életét, s ezt sugározzam másokra.

3. Akit te, Szeplőtelen Szűz, örömmel e világra szültél
A föltámadás fényében és nagypéntek valóságában kell nézni Betlehemet, akkor a hit óriási intenzitású ereje úgy magával ragad, mint egykor Szent Ferenc atyánkat Greccióban. Aki itt jelen van a jászolban, mint kicsi gyermek, az a mindenható Isten egyetlen Fia: „Aki engem látott, az Atyát is látta” (Jn 14,9). A nagypénteki kereszt árnyéka is rávetődik a jászolra, hiszen már itt láthatóvá válik az az önkiüresítés, amelyről a filippiekhez írt levélben olvashatunk (Fi12,6-9). Gondold csak meg, hogy az első karácsony pontosan az ellenkezője volt annak, amit mi karácsonykor várunk! A betlehemi születés titkában szemléld a kegyelmi születést! Jézusnak meg kell születnie bennünk: „Anyja akkor leszünk, amikor a szeretet és a tiszta és őszinte lelkiismeret által tiszta szívben és lélekben hordozzuk őt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt.” (1 LHív L 10)

4. Akit te, Szeplőtelen Szűz, a három királynak imádásra örömmel bemutattál
A három király a pogány nemzetek érkezését jelenti. Jézus nemcsak Izraelé, hanem azoké a pogányoké is, akik hisznek benne. A három király csak Izrael szolgálata által találhatta meg a Messiást, hiába tűnt fel előttük a csillag: a belső megvilágosodás az első, de kell az Egyház kinyilatkoztatást őrző szent tanítása is, hogy eljuthassunk Jézus Krisztusig.
Megdöbbentő tanítás! Izrael tanítói tudnak másokat eligazítani a hitben, de ők nem jutnak el Krisztus elé. Intő példa ez az Egyház tanítóinak és mindazoknak, akik másokat tanítanak! Mi már nem arannyal, tömjénnel és mirrhával hódolunk Krisztus Király előtt, hanem hittel, reménnyel és szeretettel.

5. Akit te, Szeplőtelen Szűz, a templomban örömmel megtaláltál
A Szűzanya ebben a három napban előre átélte a passió három napját. Elveszítette Jézust, kereste és megtalálta. Amikor megtalálta, ismét mintha elveszítette volna, hiszen nem értette szavait, hogy Atyja dolgaiban kell lennie. Hogyan nevezheti Jézus a fölséges Istent ezzel a merész szóval: „Abba” – Édesapa! Mária nem értette Jézust, de szívébe véste szavait, és el-elgondolkodott rajtuk. Istent nem megérteni kell, hanem elfogadni, mérhetetlen titkaival együtt, és szüntelenül elmélkedni a hit sötétjében a remény ki nem alvó mécsese mellett, a szeretet apró, szikrázó csillagmilliárdjainak szelíd fényében.

6. Akit te, Szeplőtelen Szűz, midőn halottaiból föltámadott, legelőször örömmel láttál
Nem okvetlenül jelenésre kell gondolni. Erről a Szentírás nem beszél, inkább hitben való látásról van szó, amely több. A Szűzanya hite maradt egyedül töretlen a keresztfa alatt. Szent János csak a Szűzanya hitébe kapaszkodva volt képes előbb hinni, még mielőtt látta volna a Föltámadottat. János látta a lepleket, amelyeket előbb Péter látott, és hitt (vö. Jn 20,8), vagyis a megjelenés előtt kapta meg a hitben való látás kegyelmét. Ezt a kegyelmet kapta a Szűzanya, és mindazok részesülnek benne, akiket gyermekéül fogadott a kereszt alatt.

7. Aki téged, Szeplőtelen Szűz, örömmel fölvett a mennybe, és az ég és a föld királynéjává koronázott
„Légy hű mindhalálig, és életet adok neked győzelmi koszorúul” – ígéri az Úr Jézus minden megkeresztelt hívőnek (Jel 2,10). A Szűzanya megkoronázása azt jelenti, hogy az ő élete Istenben már örökre teljességre jutott. Valóban Boldogasszony! A Szűzanyát földi élete befejezése után Isten föltámasztotta a halálból, és testestül-lelkestül fölvette a Szentháromság életébe az Úr Jézus halálának és föltámadásának érdeméből. Ez az én jövőm is. A Szentháromságos Isten az én örök életem!

forrás: Tengernek Csillaga, 1998/4. szám

A rovatot szerkeszti: Szviscsu Marina