„Nem szabad elengednünk egymás kezét”

63

Schmitt Pál a munkácsi székesegyházban és a nagyszőlősi ferenceseknél

Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke október 2–3. között Kárpátaljára látogatott. Útjának egyik állomásaként kíséretével – köztük Bayer Mihály kijevi magyar nagykövettel és Lengyel Zoltán munkácsi polgármesterrel – együtt szentmisén vett részt Munkácson, a Tours-i Szent Márton Székesegyházban. A szentmise főcelebránsa Majnek Antal püspök volt, vele miséztek egyházmegyénk magyar papjai is.

A római katolikus híveken kívül más keresztény egyházak papjai és hívei is részt vettek ezen az eseményen.

A zenei szolgálatot a munkácsi székesegyház gyermekkórusa látta el Szvirida János karnagy vezetésével. „Nagyon nagy öröm számunkra, hogy ezen a vasárnapon Magyarország köztársasági elnöke látogatott el hozzánk” – köszöntötte a szentmise elején a vendéget Majnek Antal püspök. „Kedves elnök úr, nagy szeretettel üdvözlöm templomunkban.”

A szentmise végén a magyar államfő kitüntetéseket nyújtott át. Majnek Antal munkácsi megyéspüspöknek a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést adományozta a kárpátaljai római katolikus közösség lelki vezetéséért, közel két évtizedes egyházépítő tevékenységéért és a kárpátaljai magyarság identitásának megőrzéséért.

Schmitt Pál ünnepi beszéde egy kedves és spontán epizóddal indult: magához kérette azt a cserkészfiút, aki a szentmise egyik olvasmányát olvasta fel, és ezüstéremmel ajándékozta meg, amiért olyan „tökéletes magyarsággal, kristálytisztán” olvasta fel az Isten szavát. „Szép dolog, hogy el kellett jönnöm ide, a végekre, egy tízéves cserkészgyerektől hetvenévesen magyarul tanulni” – tette hozzá látható örömmel. „Szívből gratulálok!”

A köztársasági elnök beszélt a magyar kormány tettekben megnyilvánuló nemzetstratégiájáról. Az új alkotmány külön foglalkozik a határokon túl bárhol élő kisebbséggel, létrejött a nemzeti összetartozás napja és született egy kiáltvány arról, hogy a nemzet egy és oszthatatlan. A történelem szétszakított minket, ezért nem tehetünk mást, mint a hitünket erősítjük, hogy összetartozunk – mondta.

„A szomszéd országokban is felfogták, hogy ezek a magyarok furcsa emberek: lehet, hogy határ vagy távolság van köztük, de ezek mind nem tudják letörni a szeretetet, a szolidaritást, a magyar nyelv, a magyar történelem iránti elkötelezettségünket, a nagyjaink iránti tiszteletet, és azt, hogy nekünk nem szabad elengednünk egymás kezét.

Ezért köszönöm a lehetőséget, hogy most itt szolgálhatok Munkácson, Önök között. Micsoda megtiszteltetés ez nekem, a köztársaság elnökének, akinek az Alkotmány is előírja, hogy próbálja egy személyben megtestesíteni a magyar nemzetet. Nehéz, fennkölt feladat ez, de amerre visz az utam, én ezt megpróbálom.

Megpróbálom kihúzni magam, megpróbálok a lehető legszebben beszélni magyarul, megpróbálok a legelegánsabb ruhámban megjelenni, ahol várnak engem a magas politikusok, akik úgy tekintenek rám, hogy én a tizenötmillió magyar első számú képviselője, nagykövete vagyok.

Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem. Nagyon köszönöm ennek a kis cserkésznek, és visszamenőleg a szüleinek, a nagyszüleinek, a dédszüleinek, és talán még azon is túl, több mint 90 éven visszafelé, hogy tartják a lángocskát, hogy hisznek abban, hogy szépen, tisztán, választékosan kell beszélni magyarul.

Így tudunk egymásra figyelni, így tudjuk egymást a legjobban megérteni. Milyen gyönyörűen szól magyarul az ének! Milyen szép volt a szentbeszéd! Milyen tiszta, világos szavak!

Hiszem, hogy a tizenötmillió magyar a nyelvében és nem utolsósorban a hitében újból összetartozhat. Kérem, püspök úr, az Ön munkájára, Önön keresztül pedig a hívek hitére, munkájára, nyelvszeretetére, magyarságára Isten áldását.”

Schmitt Pál szavait hosszantartó taps követte; ezután Majnek Antal püspök reagált néhány szóban az elhangzottakra.

„Igen tisztelt elnök úr! Nagyon köszönjük szívhez szóló szavait. Szeretnék nagy-nagy köszönetet mondani a magyar népnek. Köszönjük a rengeteg segítséget, amit kaptunk, amikor olyan nagyon szenvedett ez a kárpátaljai nép, különösen a folyók mentén, a két nagy árvíz idején. Nem felejtjük el soha azt a szeretetözönt, amit a kamionok és a mögöttük lévő sok adakozó ember képviseltek. Köszönjük, hogy azóta is figyelnek ránk, a sok-sok segítséget, mely valóban nem ismer határokat. Isten fizesse meg bőségesen mindenkinek, és azoknak a vezetőknek is, akik nem csak figyelnek erre, hanem segítenek abban, hogy a nép figyelme a szegényebbek felé, a nagy versenyfutásban lemaradottak felé forduljon.”

A szentmise végén a jelenlévők együtt elénekelték a magyar himnuszt.

A hívekben pedig ugyanaz az érzés fogalmazódott meg, mint az elnökben: a szentmise után mindenki annak adott hangot, milyen nagy megtiszteltetés és öröm volt számukra, hogy Magyarország köztársasági elnöke ellátogatott hozzánk, és templomunkban találkozhattunk vele.

A magyar államelnök látogatásának második napján többek között a nagyszőlősi ferences rendházba is ellátogatott, ahol kitüntetéseket adott át a Felső-Tiszavidék szórványmagyarsága körében tevékenykedő szervezeteknek és pedagógusoknak.

A köztársasági elnököt nagy tömeg fogadta a rendház előtti téren, majd a zsúfolásig megtelt római katolikus templomban a köztársasági elnököt Bán Jónás rendházfőnök és Bocskai István, Nagyszőlős polgármestere köszöntötte. Schmitt Pál a kárpátaljai magyarság fennmaradása érdekében folytatott áldozatos lelkipásztori és karitatív tevékenysége elismeréseként a Köztársaság Elnökének Díszoklevele Éremmel kitüntetést adta át a Nagyszőlősi Ferences Rendháznak; a kárpátaljai magyar fiatalok identitásának megőrzése, nemes hagyományaik ápolása és erkölcsi tartásuk erősítése terén kifejtett két évtizedes közösségépítő munkája elismeréseként a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetségnek;

több mint egy évtizedes óvodavezetői, közösségszervező és odaadó karitatív munkája elismeréseként Bábiscsuk Júliának, a Nagybocskói Katolikus Óvoda vezetőjének; több mint egy évtizedes óvodavezetői és karitatív tevékenysége elismeréseként Mácsek Szidóniának, a gyertyánligeti Páduai Szent Antal Katolikus Óvoda vezetőjének;

a magyar tannyelvű oktatás szolgálatában végzett öt évtizedes munkájáért, példaértékű életútja elismeréseként Vizaver Magdolnának, a Kőrösmezői Magyar Iskola nyugalmazott tanárának, hitoktatónak. (Lapunkban csak a katolikus, egyházi tevékenységgel foglalkozók kitüntetéseit közöltük).

Beszédében a köztársasági elnök köszönetet mondott a ferences missziónak karitatív, oktatási és hitéleti tevékenységéért, elismerését fejezte a szórványmagyarság körében dolgozó pedagógusoknak a magyar nyelv, a nemzeti identitás és a kultúra megőrzése érdekében kifejtett áldozatos munkájukért.

Pápai Zsuzsanna
fotók: Munkácsi Sajtóiroda, Erchardt Gyula, MTI
(A nagyszőlősi eseményekről szóló beszámoló a www.keh.hu hírei alapján készült)