„Jöjj el, Uram Jézus!”

Adventkor visszaemlékezünk arra az időre, amikor az emberiség várta a megígért Megváltót. Egyúttal az ő születésének ünnepére és második eljövetelére is készülünk. Az őskeresztények fohászával imádkozunk: Jöjj el, Uram Jézus!” Jöjj, és kegyelmeddel segíts és szentelj meg bennünket!

Jöjj el, Uram Jézus… A választott nép sóvárgó szavával mi is várjuk Jézus Krisztus eljövetelét. Mi, keresztények azonban már tudjuk, hogy ez az eljövetel számunkra dicsőséges és felemelő lesz. De a várakozás szavai ránk is igazak. Az adventi várakozásunk lehet tevékeny vagy közömbös. A várakozás alatt, amit elsőnek tudatosítanunk kell, hogy a „sötétségben” nekünk a „világosság” fiaiként kell élnünk: az élvezethajhászó korban – önmegta-gadóan, a gyűlölet közepette -szeretetben. Ez méltó a keresztény emberhez, amit saját erőnkből nehezen tudunk megvalósítani, mert az emberiség örök problémája az irigység, a versengés, a gyűlölködés,
a békétlenség és a háború. Örök vágy is él az ember lelke mélyén, békét kíván. Ehhez azonban az embernek újra és újra le kell mondania önzéséről, meg kell térnie.

Keresztelő János felszólítása sürgető és ma is időszerű. „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét.”

Az advent lila színe a bűnbánatra hangol bennünket, de ennek fontosságát csak akkor értjük meg, ha komolyan átgondoljuk Jézus küldetését. Ő azért jött, hogy a bűntől megszabadítson minket. Apostolai-nak-papjainak ezt a hatalmat továbbadta: „Vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek megtartjátok, bűnben marad.” Testvér, rád van bízva, mit akarsz kezdeni a bűneiddel! Megszabadulni tőle? – Ennek az az útja, hogy a szentgyónásban beismered bűnösségedet, a bűnbevallás után feloldozást nyersz, s a kegyelem által új lehetőséget kapsz kapcsolataid rendezéséhez. Kibékülsz Istennel, embertársaiddal, önmagaddal. Vagy megmaradsz a bűnben? -De ezáltal bezárod magadat személyiséged börtönébe, lelked rabja leszel és eltávolodsz Istentől, embertársaidtól és önmagadtól. A döntés tehát a te kezedben van! Melyiket fogod választani?

Urunk, Jézus Krisztus a készenlétre tanít: „Legyetek készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok!” (Mt 24,44)

A Szentírás arra figyelmeztet bennünket, hogy az idő Isten ajándéka, Ő az idő Ura, az Ő kezében van minden perc, minden óra.

Több évtizeddel ezelőtt egy ember nagy célt tűzött ki maga elé. A világ legnagyobb uralkodói közé akart tartozni. Hajlíthatatlan akarata volt, akadályokat és ellenfeleket győzött le.
Megpróbálta legyőzni a legnagyobbat, Istent is!

– Isten pedig nincsen – jelentette ki egyik barátjának.

– De van Isten – felelte a barátja.

– Nincs Isten! – kiáltott fel indulatosan a férfi, s rögtön azt is hozzátette: – Be is bizonyítom neked.

Elővette zsebóráját, és így szólt:

– Ha van Isten, akkor most semmisítsen meg engem. Adok neki egy percet!

Nézték az órát, eltelt az egy perc, s nem történt semmi.

-Na, látod – mondta a férfi -, nincs Isten. Hiszen még mindig élek.

Barátja figyelmeztette, hogy ne játsszék Istennel, az ilyesmi nem szokott büntetlenül maradni.

Az említett férfi azonban tovább erősködött, nem bűnhődik ő meg semmiért.

Teltek az évek. Emberünk hajlíthatatlan akarattal a világ nagy emberei közé emelkedett, milliók fölött uralkodott. 1922. október 28-án bevonult Rómába a hadseregével, és átvette az uralmat a város és az ország felett. Amikor hatalmának csúcsára állt, és úgy látszott, hogy minden sikerül neki, kitört a II. világháború és a németek oldalán Olaszország is belesodródott a háborúba.

Ebben a háborúban elveszítette hajóhadát, elvesztette a csatákat, s végül a hatalmát is. Menekülnie kellett, nem szép kocsiban, hanem teherautóban, hogy ne ismerjék fel. Úgy akarta elhagyni hazáját és népét is, ahogyan egyszer elhagyta az Istent.

Fejére német acélsisakot tett, német katonazubbonyt húzott magára, és 1945 áprilisában Svájcba akart átszökni.

Isten óráján most telt el az az egy perc…

Talán megértette ezt abban a magányos villában, ahol a statáriális bíróság ítélt felette. Halálra ítélték.

Mit érezhetett, amikor a fegyverek csöve meredt rá? Isten óráján a mutató éppen a hatvanadik másodpercet mutatta. Olasz partizánok végezték ki. Testét közszemlére tették, hogy mindenki láthassa: véget ért a hatalma, elérte a diktátorok végzete.

Ez az ember Benito Mussolini volt, aki egy ideig Olaszország korlátlan ura, diktátora volt.

Isten tudott várni, hiszen az életünk ideje az Ő kezében van.

„Sötétben járunk, hajnalra várunk. ”

Krisztus eljövetelére, Karácsonyra várnink. A várakozás készületet is jelent. Igyekszünk méltóak lenni ahhoz, aki jön, aki velünk marad, s a miénk marad. Az emberiség kérdése gyakran így hangzik: „Miről lehet felismerni Jézust, a Megváltót?” A jóságról és a szeretetről. Mert Jézus ma sem megy el érzéketlenül, részvét nélkül a szenvedő ember mellett. Segít, gyógyit, örömet hirdet rajtad keresztül. De benned felismerik a megváltót? Hogy megszületett benned Krisztus? Te hogyan élsz a világban? Az örömhírt neked is hirdetned kell! Környezetedben az emberek ma is betegek. Lelki sebeket te is tudsz gyógyítani egy jó szóval, egy mosollyal, és kezet tudsz nyújtani egy segítséget várónak.

„Emánuel — velünk az Isten. ”

A nagy Isten jeleket küld az emberiségnek, hogy megismerjék őt, akaratát és szeretetét. E jelek az égre mutatnak. Reményt gyújtanak az emberek lelkében, s elvezetik az embert Istenhez. Próféták jövendölései Jézusban teljesedtek be. „Emánuel – velünk az Isten.” Velünk van, hogy segítsen, hogy megmentsen minket. Mert minden általa, ővele és őbenne áll fenn.

Mert minden érte van.

Mert Jézus nélkül minden fáradozás hiábavalóság, mert Jézus nélkül minden aszkézis haszontalan küzdelem, mert Jézus nélkül minden összejövetel széthúzássá válik.

Mert Jézus az igazság tanítója, ő a szőlőtőke, amelyben mi, szőlővesszők élhetünk. Jézus az út és a cél vándorlásunk idején. Az ő születésének ünnepére készülünk. „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Isten a szeretet. A szeretet jött el közénk, amikor elérkezett az idők teljessége, és azóta tudjuk, hogy mi a szeretet.” Ahol élet van, ott már van szeretet. Ahol pedig van szeretet, ott van élet.
A szeretetben nyílik ki az ember a másik felé. A szeretetben fogadja önmagába a másikat, ezáltal válik Isten teremtő társává. A szeretet közösséget teremtő erő. A szeretetből élet születik. A szeretet főtörvény, első parancs. Jézus azért adta parancsként a szeretetet, mert ő életet akart. Emberi életet. Ha már embernek születtünk, szeretni születtünk. „A szeretet otthon kezdődik. Mindenekelőtt a közvetlen környezetünkben: a családban, a szomszédos öregemberben, a munkahelyi kollégában. Egy jó szó, türelmes meghallgatás, egy kis szolgálat, egy mosoly: ezzel küld hozzájuk Isten, ezzel visszük nekik Istent.” Ha ezt teszed, boldog lesz a karácsonyi ünneped.