Valamennyien adventi vágyakozást hordozunk magunkban, mert lelkünk fészekből kiesett madárként kiált Isten után.
Tolsztoj
Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő!
Beteljesült már az idő.
Törd át az ég zárt ajtaját,
Vár a világ sóvárgva rád.
Mit használ nekem, hogy tisztában vagyok bűneimmel, s hogy te, Uram, eljössz a világba, ha nem jössz el az én lelkembe, ha nem térsz be hozzám, ha nem élsz, és nem beszélsz bennem? Hozzám kell eljönnöd, Uram, az adventnek bennem kell megvalósulnia!
Nincs az a mélység,
melyben Isten észre nem venné összekulcsolt kezünket,
és nincs az a lárma, melyből ő
ki ne hallaná
kereső szavunkat!
Szent-Gály Kata
Itt az Advent. Napjainkban az Advent valóságát újra meg kell értenünk. Nevezetesen: hogy mindig is volt Advent, de ma is van! Hogy az egész emberiség egyetlen család Isten előtt! Hogy az egész emberiség sötétségben jár, – de valamennyi ember számára felragyogott Krisztus világossága.
Josef Ratzinger
Az Irgalmas Jézus párbeszéde a bűnös lélekkel
Jézus: Bűnös lélek, ne félj Megváltódtól! Én jövök hozzád, mert tudom, hogy saját erődből képtelen vagy felemelkedni hozzám.
Gyermekem, ne menekülj Atyádtól!
Bizalmasan el akarok beszélgetni veled,
meg akarok bocsátani neked,
és el akarlak tölteni kegyelmeimmel.
Mily kedves számomra a te lelked!
Kezemre vagy írva,
és mélyen el vagy rejtve
szívem sebében.
Lélek: Uram, hallottam szavadat,
hogy hagyjam el a bűn ösvényét,
de nincs ehhez
sem bátorságom, sem erőm.
Jézus: Én vagyok a te erőd,
én megerősítelek a küzdelemre.
Lélek: Uram, ismerem szentségedet
és félek tőled!
Jézus: Gyermekem, miért félsz
az irgalom Istenétől?
Szentségem nem gátol
irgalmasságomban!
Nézd, érted emeltem
irgalmam trónját a földön!
Ez a trón az oltárszekrény,
és abból be akarok lépni a szívedbe.
Amint látod, nem vesz körül testőrség.
Bármely pillanatban hozzám jöhetsz.
Mindig szívesen elbeszélgetek veled
és megáldalak kegyelmeimmel.
Lélek: Uram, félek, hogy nem bocsátod meg számos bűnömet.
Nyomorúságom félelemmel tölt el.
Jézus: Irgalmam nagyobb, mint a te nyomorúságod,
és mint az egész világé.
Érted jöttem le a földre,
érted engedtem, hogy megnyissák
lándzsával a szívemet.
Érted tágra nyitottam
az irgalom forrását.
Jöjj, és nagy bizalommal
meríts kegyelmeket ebből a forrásból.
Sose utasítom vissza a megtört szívet!
Nyomorúságod eltűnt irgalmam mélységében.
De miért nem beszélsz nekem nyomorúságodról?
Okozz nekem örömet vele:
ajánlj fel nekem minden
gyöngeségedet és nyomorúságodat,
és én elhalmozlak kegyelmem kincseivel.
Szent Fausztina nővér naplójából
Én vétkeztem – te viszont eltűrted.
Én elhagytalak – de te még mindig törődsz velem.
Ha bánkódom – megbocsátasz.
Ha visszatérek – befogadsz.
Sőt, ha halogatom a visszatérést – vársz rám.
Visszahívsz – ha eltévedek.
Édesgetsz – ha ellenállok.
Megvárod, míg felébredek kábultságomból.
Magadhoz ölelsz – ha visszatérek.
Szent Ágoston