A BECSEMPESZETT BARAT

Televízió a családban

Amikor a családban a televízióról van szó, a hangulat olyan, mintha polgárháború lenne. Minden néző bűnös, maguk a szülők is. A gyermekek majd meghalnak érte. A nagyszülők, a szülők is egyre többet nézik. Sok helyen a tv az étkezési idő alatt is főhelyen van. A szakértők végzetes következményekkel fenyegetődznek. A szerencsétlen háztartási cikkre minden lehető rosszat elmondanak. Nagyböjtben az önmegtagadás tárgya lett, tehát egyenrangú az étellel. Olyan tiszteletben tartják, mint a kedves családtagok névnapját. Mindenki vitatkozik, hozzászól, terrorizálnak és megbotránkoznak. Amikor elérkezik az este, mindenki belesüpped a fotelba, és el sem lehet zavarni őket a tv-től. Olyan probléma ez, amit nem lehet elhanyagolni, szembesülni kell vele, derűs lélekkel, mert egy bölcs mondás szerint: „Egy kikerülhetetlen nehézség előtt pihend ki magad!”
Tíz pontban vizsgáljuk meg a problémát, hogy egy elfogadható álláspontra jussunk:

A televízió nem azzal okoz problémát, amit nyújt, hanem azzal, amitől elvon.

Milyen lenne a családi élet televízió nélkül?
A statisztika nagyon elmarasztaló, mert az eredmény azt mutatja, hogy a családok csak a televízió mellett vannak együtt. A tv felemészti a család bensőséges együttlétét, erősen befolyásolja a gondolkodásmódot, lehetetlenné tesz egy családi órarendet, és ami legszomorúbb, magát a családi életet is. A tv értékével fordított arányban csökken a család melege. A múltban úgy volt, hogy a nagyszülők adták tovább a fiataloknak az értékeket, ma pontosan minden fordítva van, mert a tv hatalma uralkodik.

Ne okoljuk közvetlenül a televíziót, csak közvetve!

Téves lenne a felfogás, ha olyan értelemben érvelnénk, hogy minden rosszat a tv-re fogunk. Nem helyes, ha azt állítjuk, hogy a tv miatt nem tudunk egymással beszélgetni. Ha ez így lenne, egyszerűen ki kellene kapcsolni a készüléket, s máris varázsütés módjára kezdődhetne a családban a társalgás. Akik kipróbálták ezt a módot, kivétel nélkül azon a véleményen vannak, hogy nem sikerült. „Tegnap este elromlott a televíziónk. Szabad foglalkozás volt a családban. Soha nem gondoltam, hogy ilyen unalmas szüleim vannak.”
Más a helyzet, ha azt mondjuk: „Nincs mit mondanunk egymásnak, ezért nézzük a tv-t.” Ezt idővel még határozottabban megerősítjük: „Minél többet nézzük a tv-t, annál kevesebb mondanivalónk van egymásnak.” Egészen biztos, hogy ez a felfogás egy nagyon veszélyes helyzetet teremt, de a hibát nem a tv kezdeményezte.

A fiatalokat rá kell vezetni, hogy kövessenek egy műsort, és ne csak nézzék a tv-t.

Sokan rátapadnak a készülékre, talán csak azért, mert nem tudnak mit kezdeni az idejükkel. Néznek, de nem látnak semmit. Csak „lapozgatnak” a műsorok sűrűjében. Ez az időtöltés legostobább formája. Egy kiválasztott jó műsort figyelemmel nézve tanulhatunk, szórakozhatunk és informálódhatunk. A videokazetták használata ezen a téren nagyon jó szolgálatot tehet az iskolában és a családi körben is. Lényeges, hogy a felvett műsort ne csak nézzük, hanem meg is vitassuk.

A fiataloknak irányt kell mutatni!

Erre azért van szükség, mert nem csupán a nekik szánt műsorokat nézik. Kedvelik a felnőttekét is. így mindent látnak. Természetesen rendetlenül, kifordítva, kellő érettség nélkül, és nem tudják a nekik szóló értéket követni. A gyermekek már kiskorukban tudják, hogy vannak feleségüket megcsaló férfiak. Látják, hogy az áruházakban milyen lopási módszereket alkalmaznak. Tudják, hogy milyen ember- és állatkínzó lehetőségek vannak. Azt is megtanulják, hogy lopással és rablással sokkal könnyebben és jobban lehet élni, mint tisztességes munkával.
Amikor egy gyermek sokat ül a tv előtt, fennáll a veszély, hogy nem látja a helyes utat. Szüksége van valakire, aki megmagyarázza neki, hogy maga is vegye észre, mi a jó és mi a rossz, hogy lássa a szépet és a rondát, különböztesse meg a valóságot az elképzelttől.

A reklámot el kell szigetelni’

A reklám nyelvezete tökéletesen érvényre juttatja a tv mondanivalóját. Nem az ésszerűség és a komoly megfontolás hangján szól, hanem egyedül arra törekszik, hogy az érzelem, a kép és a hang hatása folytán félrevezessen. A reklám a tv leghosszabb műsora. A reklám azért káros a gyermekekre, mert kíméletlenül támadó, és nem is lehet ellene védekezni. Csak egyénileg lehet megmagyarázni a gyermekeknek és a serdülőkorban lévőknek a reklám veszélyességét, és rávenni őket, hogy inkább „lapozzanak” át más műsorra.

Értékelni kell a többi hírközlő eszközt is!

A nevelésben ezen a téren sokat lehet hibázni. A gyermekeket beszélgetve kell megtanítani beszélni. Amikor órák hosszat ül a sötétben, csendben elmélkedve a látottakon, mást nem is próbál csinálni, mint nézni a „ládát”. Szükségük van rá, hogy megtanuljanak olvasni, leírják elképzeléseiket, örvendeni tudjanak egy szép képnek vagy rajznak. Rá kell venni őket arra, hogy kellő távolságot tartsanak a reklámtól és annak káros hatásaitól.

Maradjunk a valóság szintjén!

A tapasztalat azt mutatja, ha nem is elsődlegesen, de a gyermekek a képernyő előtt ülve élnek. Nehezen lehet őket rávezetni arra, hogy ez helytelen magatartás. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy kiszínezett, téves ideál láttán a gyakorlati élet valóságát felfogják és elfogadják. Veszélyes és zavart kép alakul ki előttük, és még veszélyesebb, ha életükben azt akarják megvalósítani. Nem veszik észre, hol van a határ a valós és a hamis kép között. Abba a veszélybe sodródhatnak, hogy csak a hamis képet látják.
A gyermekek kezét meg kell fogni, és olyan kép elé kell állítani őket, amely az élet valós oldalát mutatja. Ne rettenjünk vissza a természet kifejező szépségétől, és attól sem, hogy rámutassunk, milyen felelős és kemény dolog a becsületes kenyérkeresés.

Neveljük rá a fiatalokat, hogy cselekedjenek és ne csak nézzenek!

A gyermekek szellemi képességének kialakulása érzékeiken keresztül történik. Amint az étel táplálja a testet, ugyanígy a tapintás, az érzések, a mozgás, a képek és a hangok, az ízek és az illatok alapvető táplálékul szolgálnak az odafigyelésre, az emlékezőtehetség fejlesztésére és általában az egyéniség fejlődésére. A növekedéshez, a fejlődéshez, a biztonságérzés elsajátításához a gyermekeknek szükségük van arra, hogy a különböző tárgyakat érintve megismerjék azokat, játsszanak, tevékenykedjenek, észrevegyék a szépet és az élet sokoldalúságát. Hozzá kell szokniuk a tevékeny élethez, a kreativitáshoz, hogy ne csak „bámuljanak”, mintha az lenne a foglalkozásuk.

Helyretenni a fejeket.

A tv nem fogja soha kiszorítani az iskola fontosságát, de az iskolának is tudomásul kell vennie annak létezését. A tv rákényszeríti a nevelőt, hogy feladatát tökéletesítse. Mivel a képernyő hatása óriási, a nevelő munkája nem lehet többé csak ismeretterjesztés. Ezt a szerepet a hírközlő szervek már régen átvették. A feladatuk nem egyszerű és nem könnyű: nekik kell rávezetni a gyermekeket, hogy ezeket az ismereteket következetesen rendezzék. A hírközlő szervek csak nagy mennyiségű színt adnak. A nevelőnek kell szolgáltatni hozzá a rajzot, amelyet ki kell színezni. A pedagógusok feladata, hogy a gyermekeket gondolkodásra tanítsák. A szülők közreműködése a sikeres munkát biztosabbá teszi.

A kapcsolókészülék a szülők kezébe való.

Általában csak ez az egyetlen biztos hatalom a szülők kezében. Meg kell fontolni, mit mond a bölcs kínai: „Nem a bor részegíti le az embert, hanem az ember részegedik meg.”

Dr. Schmidt Béla