Salkaházi Sára üzenete

Erdő Péter bíboros, prímás szeptember 17-én Budapesten boldoggá avatta Salkaházi Sára szociális testvért, akit a nyilasok az üldözöttek menekítése miatt lőttek a Dunába 1944. december 27-én.

Salkaházi Sára – eredeti nevén Schalkház Sarolta Klotild – a mai Szlovákia területén, Kassán született 1899. május 11-én.

Fiatalkora a tehetséges, helyét kereső ember próbálkozásait mutatja. Tanítónői oklevelet szerez, majd a trianoni békeszerződés megkötése után, amikor az országrészt Csehszlovákiához csatolják, a kisebbségi sors tudatos vállalása miatt kétkezi munkát végez. Ez újabb betekintést ad a társadalom munkásrétegeinek életébe. Szállodatulajdonos család sarjaként könyvkötőnek tanul, majd húga kalaposüzletében dolgozik. Újságíró, író, lapszerkesztő. A nagy társadalmi különbségekre nagy szociális érzékenységgel igyekszik válaszolni publikációival és a lányokat-asszonyokat érintő szervezőmunkájával.

1929-ben belép az ősi szerzetesi eszményt modern formában követő Szociális Testvérek Társaságába, amelyet Slachta Margit alapított 1923-ban Magyarországon. Első fogadalmát 1930-ban, örökfogadalmát 1940-ben teszi le. Életének mottója: Alleluja! Ecce ego, mitte me! (Alleluja! Íme, itt vagyok, engem küldj!) Ebben a Szent Benedek lelkiségét követő, szentlelkes, a szociális ínséget szenvedők felé forduló közösségben Salkaházi Sára kibontakoztathatja írói, szociális, szervezői, pedagógiai adottságait. Kassán és Komáromban, majd a Rahói és a Técsői járásban szervezi a karitász-munkát, hitoktat, előadásokat tart, leányegyesületet alapít, szerkeszti a Katholikus Nő c. folyóiratot. 1941-től a Katholikus Dolgozó Leányok és Nők Mozgalmának központi vezetője, több munkásleányotthont nyit, tanfolyamokat szervez. Tanít a Katolikus Női Szociális Képzőben. Munkássága kiterjed a mai Magyarország, Szlovákia, Ukrajna és Románia területére egyaránt.

A fasiszta eszmék terjedésének megakadályozására újra latba veti publicisztikai képességét. A II. világháború idején a Szociális Testvérek Társasága befogadja házaiba az üldözötteket. A Társaság kb. ezer embert mentett meg. Sára testvér, mint a Dolgozó Lányok Otthonainak vezetője szintén belekapcsolódik az embermentésbe. Mintegy száz ember köszönheti neki az életét. Tisztán látja az egész Társaságot fenyegető veszélyt, ezért kéri és kapja meg 1943. szeptember 14-én elöljáróitól az engedélyt életének fölajánlására. 1944. december 27-én életáldozata beteljesedett. Sára testvér a budapesti Bokréta utca 3. alatti munkásnőotthonban üldözötteket bújtatott. Innét hurcolták el egy feljelentés alapján a fasiszta hatalom fegyveresei, Bernovits Vilma hitoktatónővel és néhány menekítettel együtt. Még aznap este belelőtték őket a jeges Dunába Budapesten, a Szabadság híd lábánál.

  SÁRA TESTVÉR ÚTJA AZ ÉLETSZENTSÉGIG

Salkaházi Sára fő jellemzője a belülről irányítottság. Élete minden fájdalmas eseményét, megtapasztalt emberi gyarlóságát nagy becsületességgel Isten elé vitte, és ezen keresztül jutott el arra a nagy belső szabadságra, hogy az emberi tekintetektől, közszellemtől, veszélytől, saját félelmeitől függetlenül tudott dönteni és az életét feláldozni másokért. Sára testvér szenvedélyes, modern ember, aki megharcolta a jó harcot azért, hogy életét egészen átadja Istennek az emberekért. Tisztában volt emberi gyengeségeivel, és nagy erővel fáradozott hibái leküzdésén. Eredendően indulatos, önfejű, érzékeny, de derűs, vidám tréfacsináló. Küszködött kísértésekkel, mint bárki más. Pl. vissza-visszakívánta, amit elhagyott: „önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban”. De Istent mindennél jobban szerette. Minden percet a szeretetre akart felhasználni, mert „minden, de minden, ami egy nap alatt ér, nem más, mint az Úr zörgetése.” Karizmája a tevékeny szeretet. Hallatlan munkabírás jellemezte. Mindez a mély Krisztus-kapcsolatból táplálkozott.

    A BOLDOGGÁ AVATÁS ÜZENETE

A Katolikus Egyház a boldoggá avatással ünnepélyesen elismeri és kinyilvánítja, hogy Salkaházi Sára testvér azok közé tartozik, akikről Jézus azt mondja: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért!” Magyarországon először emel az Egyház a boldogok sorába egy egyszerű, középosztályból származó nőt, aki nem királylány, nem főnemes. Salkaházi Sára valóban testvérünk, kortársunk és sorstársunk. Vértanú, és nem pusztán a sors áldozata, mert szeretetből, tudatosan vállalta másokért és másokkal az előre látható halált. Vértanúsága elkötelezett életének beteljesedése. Sára testvér újságírói és szépirodalmi tevékenységével, odaadó szociális munkásságával, amelyet különösen a Felvidék és Kárpátalja szegény népének javára végzett, majd az üldözöttek mentésével és rejtegetésével, amelyet Slachta Margit elgondolása szerint szervezett meg több helyen is a mai Magyarország területén, megmutatta, hogyan lehet hitelesen katolikusnak lenni a történelem legnehezebb helyzeteiben is.

Összeállította: Pápai Zsuzsanna