„Lélektűzből támadtunk… mennydörgéstől riadtunk”

A ráti gyermekotthon lakói a Remény Kis Emberei fesztiválon

Soha jobb szeptember 1-jét nem kívánhatunk magunknak. Ezután talán még az iskolatáska is könnyebbnek tűnik majd, és benne a matek, ukrán, fizika könyvek sem tudnak elkeseredésre bírni minket. A remény kis embereinek hinni és tudni magunkat nemcsak egy fesztivál felemelően szép élménye maradt nekünk, hanem elsősorban életélmény és küldetés.
A Kárpát-medencei árva és nehéz sorsú gyermekek fesztiválját idén rendezték meg először Szűcs Balázs piliscsabai egyetemi lelkész vezetésével. 150 fiatal vett részt az eseményen és mutatta meg tudását Magyarországról, Csángóföldről, Erdélyből, Délvidékről és Kárpátaljáról. Volt tánc, zene, mesemondás, ének, színjátszás, sztárzsűri, fergeteges finálé, igazi show-élmény. Aznap értékes kiscsillagoknak éreztük magunkat. Kaptunk őszinte, de építő kritikát nagy- és kiscsillagoktól; a zsűri tagjai Harcsa Veronika, Lackfi János és Baricz Gergő voltak. Több százan tapsoltak nekünk, és a reflektorfényben állva a színpadon újra tudatosult bennünk, hogy szeretve vagyunk, és hogy a bennünket körülvevők újabb és újabb módját találják meg annak, hogy ezt tudtunkra adják, éreztessék velünk.

A fesztivál ötletét a Kárpát-medencei árvatábor adta, amin több ízben volt alkalmunk részt venni Csobánkán, szintén Szűcs Balázs atya és népes fiatal szervezőcsapata rendezésében. A tábor idén 650 fősre nőtte ki magát, és onnan ismertük már a fesztivál fellépőit. A tábori élményekről oldalakon át tudnánk mesélni, és még akkor sem érnénk végére mindannak, amit mindegyikünkben épít és alakít a csobánkai cserkészparkban töltött egy hét. Játék, szórakozás, nagy, vidám és gondtalan közösség, teljes elfogadás, sok-sok szeretet, türelem és odafigyelés.

A fesztivál bennünket ünnepelt. A fesztivál általunk és értünk szólt mindenkihez. A fesztivál üzenete és élménye mes.- szire elkísér bennünket. Ott lesz velünk az iskolában, amikor frusztrál, ha nem értjük, és minket sem értenek; ott lesz az iskolán kívül, mikor szembe kell néznünk múlttal és jelennel; és ott lesz akkor is, mikor hasonló gondokkal küszködő gyerekekkel találkozunk, mert lesz, amivel vigasztaljuk őket. Mert a Remény Kis Emberei fesztiválon mi megértettünk valamit, és ennek nagy ereje van.

Máriáss Péter írt egy finálét a fesztiválra, amit Vedres Csaba zenésített meg. 150-en énekeltük a színpadon. Nemcsak nekünk volt kitörő élmény, hanem a közönségnek is még sokáig könnybe lábad majd a szeme az örömtől, mikor a finálé perceire gondol. (A dal megtalálható a youtube-on is, az alábbi linken: http://www.youtube.com/watch?v=Bz5vRq Fx5LE&feature=related.)

Köszönjük Szűcs Balázs atyának és segítőinek, jó barátainknak a feledhetetlen élményt; köszönjük Ivaskovics Jóska bának, hogy rengeteg türelemmel és szeretettel felkészített és elkísért bennünket; köszönjük a nevelőszüleinknek, hogy mindent megtettek azért, hogy gondtalanul és vidáman vehessünk részt a fesztiválon; és külön köszönjük Majnek Antal püspök atyának, hogy eljött megnézni minket és szurkolni nekünk, ez nagy-nagy megtiszteltetés volt nekünk, és tudjuk, hogy a szervezőknek is.