Szent Ferenc a Barakktelepen

Templomszentelés Munkácson

Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén új templomot szenteltek a munkácsi Barakktelepen. Az ünnep alkalmából számos magyar, ukrán és cigány római katolikus hívő gyűlt össze. A szentmise főcelebránsa Majnek Antal megyéspüspök volt. Vele együtt misézett Pogány István általános helynök, a Tours-i Szent Márton székesegyház plébánosa, Zsarkovszki Péter püspöki helynök, Petenko Miron, Jurij Szema és Weinrauch Márió OFM (Nagyszőlős) atyák. A szentbeszédet Márió atya tartotta. A templomszentelésen jelen volt még Rózsa László váci egyházmegyés diakónus is, aki szintén segített a templom felépülésében.

A szentmise elején Majnek Antal püspök köszöntötte a megjelenteket és nagy örömmel jelentette be a templom felszentelését. Igaz, mint mondta, ez ideiglenes megáldás. Az ünnepélyes templomszentelést október 4-ére, Szent Ferenc napjára tervezik; reményeink szerint ekkorra készül el teljesen a templom. Majd megszentelte a vizet, és egy gyönyörű ének kíséretében meghintette vele a templom falait és minden jelenlévőt.

„Mit jelent a szentség?” – Márió atya ezzel a kérdéssel kezdte szentbeszédét. Miután megmagyarázta a szentség fogalmát, minden jelenlévőnek feltette a kérdést: „Önök közül ki az, aki szent?” A Szentírás alapján beszélt az Ószövetségben előforduló tisztulásról és a gyóntatószékről – arról a helyről, ahol megtisztul a lelkünk. Megtisztulva közelebb kerülünk a szentséghez, az Istenhez. „Még maga Szent Ferenc is, akit e templom védőszentjének választottatok, nem nevezte magát életében szentnek, bár a környezete már szentként tisztelte őt” – folytatta. Márió atya elmondott egy történetet Szent Ferenc életéből, mégpedig azt, amikor Krisztus arra kérte, hogy építse fel egyházát. Ferenc – Assisi városának egyszerű lakosa lévén – azt gondolta, hogy azt a félig romos templomot kell felújítania, amelyben éppen imádkozott.

Az olaszban és a világ több nyelvén az „egyház” jelenthet templomot, de jelentheti az Egyházat is. Jézus pedig az Egyházról beszélt Szent Ferencnek. Jézus Krisztus és Szent Ferenc követői több mint 800 éve jelen vannak az egész világon. Márió atya megjegyezte: örül, hogy a ferences rendhez tartozhat. Mindannyiunkat vagy személyesen, vagy pedig valaki más által Isten hívott meg. Ő nem akar az oltáron vagy a tabernákulumban maradni, hanem a szívünkbe akar onnan költözni, bennünk élni, hogy megszenteljen, megtisztítson és felemeljen minket – mondta.

A barakktelepi gyerekek először vehettek részt ilyen eseményen. Szemük ragyogott, amikor az adományokat vitték a felajánláshoz, vagy amikor püspöki áldásban részesültek. A szentáldozás után Pogány István atya elsősorban Istennek mondott köszönetet, ezután név szerint mindenkinek, aki valamiképpen hozzájárult a templom építéséhez: a Magyar Katolikus Püspöki Karnak, az USA Katolikus Püspöki Karának, a budapesti Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, Rózsa László diakónusnak, a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumának, Dr. Rédly Elemér atyának, az Olasz Katolikus Püspöki Karnak, a kárpátaljai híveknek és a többi magyarországi és külföldi adakozónak.

Külön említésre méltó, hogy voltak olyan asszonyok, akik minden vasárnap eljöttek a helyszínre rózsafüzért imádkozni. A megyéspüspök hálát adott Istennek a templomépítés gondolatáért. Ennek kapcsán elmesélte, hogyan találták meg a megfelelő területet az építkezéshez, hogyan választották ki a védőszentet; elmondta, hogy maga az Isten vezette őket afelé, hogy Assisi Szent Ferencet válasszák a templom patrónusává. „Mostantól kezdve pedig azért imádkozom, hogy az élő Egyház is növekedjen, amint azt szentbeszédében Márió atya elmondta. Ti vagytok az élő Egyház, amely élő kövekből áll” – mondta a püspök. Megemlítette Pajerska Katalin szellemi hozzájárulását is, aki cigány gyermekek hitoktatásával foglalkozik; a velük való foglalkozás közben tanult meg magyarul. Ezen a szentmisén is látható volt munkájának gyümölcse: a roma ministránsok méltó módon végezték feladatukat.

Már a következő vasárnaptól szentmisét mutattak be az új templomban. Jurij Szema atya, a neokatekumenális közösség tagja látja el az új egyházközség lelkipásztori feladatait. A püspök atya megkért minden jelenlévőt, hogy az áldás után ne széledjenek szét, hanem maradjanak egy kis agapéra, melyet a Karitász készített, s ily módon használják ki a lehetőséget az ismerkedésre, beszélgetésre.

A szertartás végén Majnek Antal püspök ünnepi áldásban részesítette a jelenlévőket.