Ministránstábor – ezúttal Kerekhegyen

Július 9-én kezdetét vette a már szinte hagyományossá vált egyházmegyei ministránstábor, melynek helyszíne idén Kerekhegy volt. Egy nagyon szép, hegyvidéki kis falucska, ahol a szó szoros értelmében együtt lehetünk a természettel. Gyönyörű a táj, nincs internet, alig van mobilhálózat, valóban olyan hely, ahol „elbújhatunk” a világtól, és csodálhatjuk a teremtés művét.

Megérkezés, gyors kipakolás majd közös ebéd. Ebéd és rövid pihenés után igeliturgián vettünk részt, megköszönve az Úrnak a szerencsés megérkezést, és kérve őt, hogy az idei ministránstábor is jól sikerüljön. Majd következtek a különböző játékok: méta, activity, pingpong, stb. Tábortüzet terveztem az estére, de sajnos a nagy vihar miatt nem sikerült megvalósítani. Szerencsére volt nálunk projektor, hangfal és laptop, így miután elállt a vihar és visszajött az áram, filmklubot rendeztünk tábortűz helyett. Egy mesét néztük meg (Csizmás, a kandúr). A film befejeztével röviden megbeszéltünk, mi lehet a mondanivalója ennek a viccesnek és érdekesnek tűnő mesének. Szinte mindenki egyszerre mondta: a barát mindig melletted áll, jóban, rosszban; a másik következtetés: a megbocsátás, fontos, hogy meg tudjuk bocsátani, ha valaki megbántott, és mi is képesek legyünk bocsánatot kérni, ha megbántottunk valakit.

Következő nap a Fekete Vízhez mentünk. Reggeli után felvettünk az ebédcsomagokat, és elindultunk a hegyeken keresztül a „strandra”. Előtte megkérdeztem a pontos utat, de sajnálatos módon mégis eltévedtünk. Kb. 2 órás túra után az indulás helyétől 100 m-re jöttünk le a hegyről… Mindenki meg volt lepődve, még én is. Azonban még jele sem volt az elkeseredésnek. Készítettünk egy csoportképet, majd egy másik úton közelítettük meg a fürdőhelyet. Este visszaérve rögtön leültünk vacsorázni. Mindenki alaposan megéhezett, így a szakácsnő örömére szinte az egész étel elfogyott.

Másnap kissé komolyabb programmal készültünk. Reggeli után egy rövid interaktív előadást tartottam a szentmise részeiről, a szentmise kialakulásáról, illetve a liturgikus eszközökről, melyeket a szentmisében használunk. Majd következett a ministránspróba, ahol gyakorlatban is láthatták a ministránsok mindazt, ami ez előadásban elhangzott. Pihenésképpen egy tóhoz mentünk ki a falu határába, majd pedig szentmisén vettünk részt, amit Rácz István atya mutatott be. Prédikációjában kiemelte a ministrálás fontosságát, szépségét és felelősségét.

Felhívta a figyelmünket arra, hogy nem csak az oltárnál kell tanúságot tenni hitünkről és Istenről, hanem a „szürke hétköznapokban” is: az iskolában, a munkahelyen, barátok közt – vagyis mindenhol.

A délutáni pihenés után felmentünk egy tisztásra, ahol fociztunk és métáztunk. Majd késő délután az erdő felé vettünk az irányt, hogy rőzsét gyűjtsünk az esti tábortűzhöz. Nagyon meglepő volt számomra, a fiatalok mennyire élvezték a fagyűjtést. Aki talált, rögtön jelezte a másiknak, hogy segítsen, látszott, mennyire összetartozunk, mennyire jól működik a csoportmunka, a végén pedig kreatív technikával vittük le a fát. A tábortűz nagyon jól sikerült, először játékokkal indítottunk, majd szép lassan egyre komolyabb témákba merültünk: miért lettél ministráns, mit szeretnél tenni a suli után, stb.

Szinte észrevétlenül érkezett el július 12-e – a visszaindulás napja. Reggeli után rendet raktunk a szobákban, mindent bepakoltunk, kitakarítottunk, és a bőséges ebéd után elindultunk, mindenki a saját otthona felé. Volt, aki már vágyott haza, de többen voltak, akik nem nagyon akartak menni.

Összefoglalásképpen azt mondhatom, hogy egy szép és tartalmas ministránstábort sikerült zárni az idei évben is. Megragadva az alkalmat szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik bármi módon hozzájárultak ahhoz, hogy ez a tábor megvalósuljon. A szülőknek azért, hogy elengedték gyermekeiket, a szervezőknek pedig a támogatásért.

Külön köszönöm Vári Tibornak és Dorgay Mártonnak, akik nagy segítséget nyújtottak nekem a tábor vezetésében. Remélem, jövőre még többen leszünk. Várlak bennetek jövőre is!