A csend gyümölcsei

„Aki követni akar, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen.” (Mt 16, 24)
Jézus Krisztus odaadta magát értünk: teljesen!
Vállalta, hogy Istenfiú-i fönségéből kiüresedve emberré lesz.
Vállalta a halált, hogy megmutassa Önmagán: a halál legyőzetett az ő engedelmessége által.
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga keresztje. Úgy kell azonban cselekednünk, hogy ne a bal, hanem a jobb latorrá legyünk. De hogyan? Hiszen tele vagyunk gondokkal, rángat a munkanélküliség, az árvíz által bekövetkezett sok probléma, keserűség.
Szenvedünk önmagunk kisszerűségétől, környezetünk hamis elvárásaitól és saját elvárásaink képtelenségétől… Nem megy ez, Uram! Félünk, hogy ezt az idei Keresztutadat is egyedül járod majd, gyáva és bűneibe vesző gyermekeid lemaradtak mögötted… Segíts!
Tarts magad mellett bennünket!
Nézlek a Keresztfán. Csodálom szereteted nagyságát, ez arra késztet engem, hogy rettegve kerüljem a bűnt, és elszakadjak birtoklásaimtól. Ha ezen a keresztfán nem szeretlek, Jézus, akkor soha sehol nem tudlak szeretni! Itt mondasz el nekem mindent Önmagadról és rólam.
Kötelek – melyekkel Jézust megkötözték szorosan – fűzzetek Őhozzá engem!
Szegek – melyekkel Jézust átverték – szögezzetek engem Őmellé örökre!
Lándzsa – amellyel átdöfték Jézus Szívét – nyisd meg szívem a halálos szeretetre!

Tarziciusz testvér